Hiszti… a rettegés percei vagy mégsem?
Akik olvasták első posztomat, már képet kaptak arról, milyen felcseperedni teljes érzelmi sivárságban. Most a témát kicsit tovább göngyölöm… Amikor gyerek voltam, majd “lázadó” kamasz, a család szuperül elkönyvelt hisztisnek. Megbélyegeztek. Mert akárhogy is nézem, ez a jelző és viselkedésforma egyfajta negatív sztereotípia, nekem ebbe a kategóriába tartozik. Pedig rohadtul nem voltam az. Segélykiáltás volt… Tovább »
